A tokiói Tomioka Hachiman szentély a modern szumó bölcsője. A januárban megválasztott Kisenosato yokozuna egy több mint százéves hagyományhoz csatlakozott pénteken, amikor hivatalos ceremónia keretében felkerült a neve a szentély kertjében felállított Yokozuna-kőre. Képriport következik.

A "Kanjin-zumo", azaz a nyilvános szumó, a Sengoku-érában (1467-1603) alakult ki, és kezdetben a buddhista szerzetesek épületeinek felújítására szervezett jótékonysági rendezvényeken mutatták be a közönségnek. Később, az Edo-korszak(1603-1868) elején betiltották, mint a "közösség moráljára nézve veszélyt jelentő" eseményt. De a szumó népszerűsége mégsem csökkent, így a 17. század vége felé megenyhült az uralkodói szigor, és az állam nem tiltotta többé, sőt, támogatni kezdte a Kanjin-zumo-t. 1684-ben a Tomioka Hachiman szentély egyike volt azoknak a helyszíneknek, ahol elkezdődött a japán professzionális szumó elődjének tekinthető versenysorozat.

Az 1627-ben épített Tomioka Hachiman szentély a shinto vallás egyik istenségének, Hachiman-nak állított imahely.

Másfél évszázadon keresztül, a sógunátus engedélyével kétszer egy évben, tavasszal és ősszel rendezték meg az első basho-kat, azaz szumótornákat. Már ebben az időszakban kialakult a banzuke, és a sport alapvető rendszerei. Ugyan 1833 óta nem rendeztek itt tornát (hiszen ekkortól minden szumóval kapcsolatos eseményt a tokiói Eko-in nevű buddhista templomba tereltek), mégis a szumótörténet meghatározó helyszíne maradt. Ezért döntött úgy 1900-ban Jinmaku, a tizenkettedik yokozuna, hogy emlékművet állít a szentélyben, amelyre minden szumós neve felkerül, aki eléri a legmagasabb rangot.

A Yokozuna-kő 

A 72. yokozuna, azaz a japán Kisenosato vési bele a nevét a Yokozuna-kő oldalába

A 2017 június 9-i rendezvényen egy hivatalos ringbelépési ceremóniát, azaz dohyo-iri-t is tartottak, amire újfent több ezren voltak kíváncsiak. Az eddigi dohyo-iri-ken megszokott csapat kicsit megvariálódott, hiszen Takayasu, ozeki-ként "kinőtte" a kardhordozó szerepét, ezt a keleti Maegashira 8-as Shohozan vállalta magára, a harmatseprő szerepében pedig a nyugati Maegashira 9-es Kagayaki mutatkozott be.   

Shohozan, Kisenosato, Kagayaki

balról jobbra: Kisenosato, Kakuryu, Harumafuji, Hakuho és Asashoryu