A szeptemberi torna őrült módon kezdődött, aztán picit ellaposodott, de csak azért, hogy a legvégén tökéletesen kielégítse a vágyainkat. Harumafuji 9. tornagyőzelme, és minden, ami mögötte van!

Már a torna előtt megdöbbentő helyzet alakult ki, olyasmi, ami a "6 basho-s rendszer" 1958-as bevezetése óta még sohasem: a 4 aktív yokozuna közül hárman is bejelentették, hogy nem lesznek ott a torna első napján. Előbb az egyetlen japán yokozuna, Kisenosato és a mongol Kakuryu jelezték a Japán Szumószövetség felé, hogy sérüléseik nem teszik lehetővé a tornán való részvételüket, de az utolsó pillanatban a Dai-yokozuna, Hakuho is úgy döntött: kiüli a szeptemberi tornát. Rajtuk kívül még a M12 rangban küzdő Sadanoumi, és az előző tornán kiemelkedő teljesítményt nyújtó bolgár Aoiyama sem indult, ezzel 5-re nőtt a hiányzó rikishi-k száma. 2004 óta nem fordult elő ilyen, arra pedig utoljára 1928-ban volt példa, hogy az előző torna győztese (Hakuho), és a második helyezett, azaz a jun-yusho-t elnyerő birkózó (Aoiyama) is kyujo legyen, azaz visszalépjen a küzdelmektől... Tehát még el sem kezdődtek a küzdelmek, máris történelmet írt a 2017-es Aki Basho! 

Már az első napon meglepetések tömkelegét láthattuk: a nyolc sanyaku (komusubi-tól felfelé) versenyzőből hat kikapott, csak Harumafuji és a második tornáján ozeki rangban küzdő Takayasu tudott győzni. Aztán a második napon elszabadult a pokol. 

Először a japán Ura újbóli sérülése rázta meg a közönséget, aki azzal a Takakeisho-val találkozott, aki teljes joggal nevezhető a rózsaszín-öves Ura "mumus"-ának, egymás elleni 7 meccsükön ugyanis mindössze egy alkalommal tudott győzni ellene, éppen az előző júliusi tornán. Akkor azt hihettük, hogy megtört az átok, de az Aki Basho második napján egészen új szintre emelkedett: a meccs végén kiújult Ura térdsérülése, ami olyan fájdalmakkal járt, hogy képtelen volt a saját lábán elhagyni az arénát. Be kellett jönnie a rettegett kerekesszéknek!

Ura még júliusban sérült meg Takayasu ellen, sokáig kérdéses volt már az is, hogy szeptemberben vállalja-e a küzdelmeket. A hivatalos közlemény szerint a jobb térdében keresztszalag-szakadás történt. Azóta megy a találgatás, hogy vajon milyen megoldást választ a sérülés kezelésére. Ha a műtéti beavatkozás mellett döntene, abban az esetben akár 6 hónap kihagyás várhat a közönségkedvenc rikishi-re, ezidő alatt pedig (győzelem hiányában) tornáról tornára hatalmasat zuhanna a banzuké-n. A felépülés után pedig újból kellene kezdenie a felkapaszkodást, ki tudja, milyen mélyről? Ha viszont nem műteti meg - sokan úgy gondolják - soha nem tudja majd beteljesíteni azt a potenciált, ami benne van (lásd az előző közönségkedvenc Endo-t) ...

Aztán jött egy másik nagy párharc, a már említett Takayasu és az ezúttal komusubi rangban küzdő Tamawashi között. A mérkőzés előtt 8-6 volt az egymás elleni mérlegük, Tamawashi javára, ráadásul idén Takayasu mindössze egyszer, márciusban tudott diadalmaskodni. A mérkőzés parázs küzdelmet hozott, és egy újabb, a kilencedik győzelmet a mongol Tamawashi számára. Az ünneplő közönség azonban csakhamar elcsendesedett: a mérkőzést követően mindkét birkózó bicegve foglalta el a helyét a dohyo két szélén az eredményhirdetésre!

Tamawashi-nak a bokája sérült meg az utolsó lökésnél...

... Takayasu-nak pedig a combizma sérült meg, másodpercekkel korábban. 

Takayasu fájdalmai is akkorák voltak, hogy bekérette a széket

Takayasu sérülése olyan súlyosnak bizonyult, hogy vissza kellett lépnie a további küzdelmektől, de Tamawashi folytatni tudta a tornát. Eleinte jól látható volt, hogy az egyik bokáját alig használja, de a torna második hetén egy-két kiemelkedő győzelmet is el tudott érni - sérülten is! 7-8-as eredménnyel zárt. 

Júliusban make-koshi-t csinált, így kadoban státuszban kezdte meg a küzdelmeket a mongol Terunofuji ozeki, aki az ötödik napon Shohozan ellen lépett szorítóba. Bitang rosszul kezdődött az ozeki számára az Aki Basho, hiszen az addigi négy, maegashira rangú ellenfeléből csak (a szintén sérült) Tochinoshin-t sikerült legyőznie. Maga Terunofuji is sérülésekkel küszködött, amik a Shohozan elleni mérkőzésen kiújúltak, így a hatodik napon már nem jelent meg. Ez azt jelenti, hogy a következő, novemberi Kyushu Basho-nak eggyel kevesebb ozeki-vel vágunk majd neki!

A következő képről leolvasható, hogy milyen rapszodikus Terunofuji teljesítménye: ha egészséges, akkor hegyeket is meg tudna mozgatni, de megdöbbentően sérülékeny, így gyakran nem tudja hozni azt a szumót, amit megszoktunk tőle. 

A három yokozuna mellett tehát két ozeki is visszalépett a küzdelmektől, így a sanyaku-mezőny száma 6-ra csökkent. És ezt csak tetézte Harumafuji összeomlása!

A hat tagúra apadt sanyaku-mezőny
elöl: Mitakeumi, Goeido, Harumafuji, Yoshikaze; hátul: Tamawashi, Tochiozan

Három egymást követő mérkőzésen három kinboshi-t szereztek az idős mongolról, a M1-es rangban küzdő ex-ozeki Kotoshogiku, a M2-es Hokutofuji, és a M3-as Onosho is le tudta győzni a yokozuná-t a 3., 4. és 5. napon. Mindezeket csak súlyosbította a tizedik napon a negyedik veresége, amit maegashira birkózótól, egészen pontosan a M5-ös Takakeisho-tól szenvedett el. 4 kinboshi egy tornán... ugyanarról a yokozunáról... Ekkor Harumafuji 6-4-es mérleggel állt, a mezőnyt pedig Goeido ozeki vezette toronymagasan (9-1), akinek a nyomában egyedüliként loholt a M3-as Chiyotairyu. Tíz nap után tehát mindösszesen két birkózó szerezte meg a kachi-koshi-ját!

A 12. napon Goeido elvesztette Shohozan elleni mérkőzését (a maegashira birkózó mindkét ozeki ellenfelét legyőzte tehát, Takayasu ellen a sérülése miatt nem volt módja kipróbálni magát), de még így is két győzelemmel többet gyűjtött, mint az őt követő - és ekkora már kifejezetten nagyra duzzadó - boly. Az ozeki 10-2-vel állt ezen a ponton, mögötte tízen: Harumafuji, Yoshikaze, Kotoshogiku, Onosho, Daieisho, Asanoyama, Arawashi, Takanoiwa és Endo, mind 8-4-es állással! 

Goeido magabiztosan öltözik a 10. nap után

Ekkor úgy tűnt hogy eldőlt a yusho sorsa, izgalmakat csak a második helyért folytatott küzdelem jelent majd. A következő napon azonban két különleges esemény is történt. Az imént említett 10 birkózóból csak ketten tudtak győzni: Harumafuji és az újonc Asanoyama, (aki ezzel jócskán felhívta magára a figyelmet, hiszen a szeptemberi volt élete első Makuuchi tornája), viszont a mezőnyt vezető Goeido kikapott a M5-ös Takakeisho-tól, így elolvadt az eddig biztosnak látszó előnye a yokozuná-val szemben. 

Takakeisho, miután legyőzte Goeido ozeki-t

Az utolsó előtti napon érvényesült a papírforma: a yokozuna és az ozeki is hozta kötelező győzelmét, így Asanoyama veresége után immár egyértelművé vált: az utolsó napon kettejük közül kerül ki a tornagyőztes személye. 

A senshuraku-n, azaz a torna zárónapján Harumafuji-nak esélye nyílt arra, hogy kiegyenlítsen Goeido ellen, és kiharcolja, hogy kettei-sen, azaz rájátszás döntse el a szeptemberi tornát. A rendes mérkőzésen Goeido nagy erővel indult a yokozuna felé a tachiai után, de Harumafuji megőrizte egyensúlyát, és meg tudta fogni Goeido mawashi-ját az elülső oldalon. Ezután támadást indított, majd játszi könnyedséggel kikanyarintotta a csalódott ozeki-t! 

Ekkora már nála volt a pszichikai fölény, de a testét is tovább készítette a küzdelemre: a rájátszás előtt istállótársával, a Juryo 13-as rangban küzdő, másodosztályú Terutsuyoshi-val edzett, különös tekintettel a tachiai-ra. Ezt a japán tévénézők élőben láthatták (hiszen a kamerák elkísérték a yokozuná-t), de Goeido nem! Pedig lehet, hogy a két mérkőzés között le kellett volna huppannia egy tévékészülék elé, hiszen a kettei-sen mérkőzésen, amelyen eldőlt a yusho sorsa, Harumafuji ugyanazzal a mozdulattal indította a tachiai-t, amit előzőleg kigyakorolt! A stratégia tökéletesnek bizonyult, ugyanis a yokozuna ellentmondás nem tűrő módón, kevesebb mint 2 másodperc alatt kiszorította a küzdőtérről Goeido-t.