A szumó Japánban nemzeti sport. De vajon mi a helyzet Magyarországon? A szumo.info beszélget Szilágyi Erikkel, egy elhivatott, fiatal magyar szumóssal!

Stílszerűen, egy szusizóban találkoztunk a 16 éves Erikkel, aki az interjú után éppen egy szumóedzésre tartott. Pár héttel ezelőtt ismerkedtünk meg, amikor üzenetet küldött a szerkesztőségnek, azzal a kérdéssel, hogy tervezünk-e beszámolni a magyar szumó helyzetéről. Válaszunkban kifejtettük, hogy persze, de nincs ott ismertségünk, és egyelőre - idő és energia híján - még nem került sor a kapcsolatfelvételre. Erik csak ekkor jelezte, hogy ő szívesen segítené a szumo.info munkáját, akár cikkíróként is, hiszen ő tulajdonképpen versenyző, és van egy kis rálátása az eseményekre. Mi rögtön vérszemet kaptunk, és rövid beszélgetés után megkérdeztük: mit szólna egy interjúhoz? Igent mondott. 

 A cikkben megjelent képeket Császár Réka készítette

Mióta sportolsz?

Az, hogy sportoljak, mindig fontos volt, számomra és a szüleim számára is. Két idősebb testvérem van, egy nővérem és egy bátyám, mindketten többszörös karate Európa-bajnokok lettek, így számomra is adott volt, hogy karatézni kezdjek. Négy éves koromtól nyolc éves koromig karatéztam a Nova SE színeben, majd jött egy kis kitérő a vízilabda világába. Pesterzsébeten a KSI SE Vízilabda Szakosztályában edzettem, amíg 11 évesen el nem kezdtem birkózni. 

2012-ben.

Igen, 2012. február 22-én.

Így emlékszel? Hogyhogy?

Az akkori iskolám szervezésében ellátogattunk az ESMTK egyik birkózóedzésére. Azért emlékszem ilyen pontosan, mert bekerült az ellenőrzőmbe egy kis lap, hogy ezen a napon megjelentem azon a programon. Valamiért megragadt bennem a dátum... Érdekesség, hogy a mostani birkózó edzőm, a junior-válogatott edző Kliment László volt az, aki voltaképpen "felfedezett", ő mondta, hogy: "Gyerek, te holnaptól birkózol", de az első edző, akivel elkezdtem dolgozni, Kruj Iván volt. Az ő szavaira is emlékszem, így fogalmazott: "Jó alkatod van - elviszlek!"

A szakemberek tehát meglátták benned a potenciált - te mikor érezted meg, hogy érdemes ezt csinálnod?

Kruj Ivánnál - aki amellett, hogy régebben a magyar felnőtt válogatott edzője volt, és kilenc olimpián és több mint hatvan Európa- és világbajnokságon is bíráskodott - nagyon jó kezekbe kerültem. Szaktudása felbecsülhetetlen, de ezen felül az emberi fejlődésemhez is hozzájárult, három éve keresztapámként tekintek rá, és megtanított arra is, hogyan higgyek magamban.

Az ő irányítása alatt már az első versenyemen - egy vidéki, meghívásos tornán - sikerült elérnem a második helyet. Pár héttel később került megrendezésre a 2012-es Budapest Bajnokság, ahol Iván bácsi szintén elindított. Ezt a versenyt is megnyertem - a dolog pikantériája az volt, hogy nem volt ellenfelem, mert az induló csapatok egyike sem nevezett be az én kor- és súlycsoportomban senkit... A győzelemnek ettől függetlenül nagyon örültem, de vártam, hogy igazi küzdelemben is érmet szerezhessek!

Már ebben az évben - az országos versenyeken - összeakadtam egy ceglédi birkózóval, Deák Martinnal, akivel mindig sikerült vagy döntőt, vagy elődöntőt játszanunk, és hol ő, hol én tudtam győzni. Év elején a Diákolimpián és a Magyar Bajnokságon még ő győzött, de az év végére sikerült felfejlődnöm, és (a másik fogásban) mindkét versenyen le tudtam győzni. Egyébként az efféle rivalizálás azóta is végigkíséri az életemet, szinte minden évben találok egy "mumus"-t, akivel egymást hajtjuk előre a jobb és jobb eredmények felé.

Ezek után hogyan jött a szumó az életedbe? 

Burij Anatolij-nak hívják azt a kedves csapattársamat, akiről megtudtam, hogy a birkózás mellett szumózni is eljár, és a korosztályos Európa-bajnokságra is kiutazhatott. Ahogy mesélt róla, egyre inkább elkezdett érdekelni a dolog, és azt gondoltam: "kétszer akkora vagyok mint ez a fiú, miért ne?" Utánanéztem az interneten, és megláttam a 2014-es magyar bajnokság versenykiírását. Felvettem a kapcsolatot a Magyar Szumó Szakszövetséggel, és megkérdeztem, hogy nevezhetek-e különösebb képzettség nélkül. Azt mondták, hogy igen. Amatőr szumóvideókat nézegettem (akkoriban még nem néztem a profi szumót), cikkeket olvastam, és alapvetően edzés nélkül, elméletben készültem a versenyre. Nem emlékszem pontosan, de talán 3-4-en voltunk a súlycsoportban. Végül abban az évben én lettem a magyar bajnok. Ez után a verseny után csatlakoztam a Leányfalui SzKSE-hez, ahol Rovnyai János irányítása alatt fejlődhetek. 

Miben különbözik számodra a birkózás és a szumó?

Alapvetően testvérsportok - két ember áll egymással szemben, és dolgozik bennük a küzdésvágy - de nyilván megvannak a különbségek is. Az egyik legfontosabb az időfaktor: a birkózásban (az én korcsoportomban) 2 x 2 percig tart egy mérkőzés, emiatt komoly szerepe van a stratégiának. Adott esetben megtehetem, hogy egy picit engedem elhúzni az ellenfelet, amíg kifárad, a végén viszont megindulok. A szumóban erre nincs lehetőség. Nincs hibázási lehetőség, a mérkőzések nagyon rövidek és koncentráltak. Ez egyszerre szépsége és nehézsége is a sportnak. Aztán ott van még az egyensúly kérdése: a birkózásban nem végzetes hiba, ha előrerántanak és egy pillanatra lerakod a kezed... 

És mik a különbségek az professzionális szumó és az amatőr szumó között?

Talán a legfontosabb: az amatőr szumó űzéséhez nincs szükség életvitelszerű elköteleződésre. Nem élünk együtt a csapattársainkkal, mint a rikishi-k a szumóistállókban. Ugyanakkor az amatőr-szumósoknak kijáró tisztelet és a jó eredményekkel járó ismertség is jócskán elmarad attól, mint ami a profi szumósokat illeti meg. Egyesek még azt is megkérdőjelezik, hogy az amatőr szumós sportoló-e egyáltalán? Nem igazán ismerik el az országban ezt a fajta sporttevékenységet. Jó volna, ha ez például megváltozna. 

A szabályok javarészt megegyeznek, kivéve a tachiai-t. Az amatőr szumóban, ha mind a négy kéz lent van, még nem indul automatikusan a küzdelem, ezzel csak azt jelezzük a gyoji felé, hogy készen állunk. Az indulással azonban megvárjuk a gyoji vezényszavát: Hakkeoi! Fontos különbség még, hogy az amatőr szumót alapvetően szőnyegen játsszuk. Ez alól egyedül a világbajnokság kivétel - ott agyagon küzdünk - ennek az lehet az oka, hogy a Nemzetközi Szumószövetség (ISF - International Sumo Federation) elnöke a japán származású Hidetoshi Tanaka, valamint, hogy a Japánban rendezett amatőrszumó-versenyeket is agyagon rendezik. 

Jól tudom, hogy Te már szumóztál agyagon is, ugye? 

Igen, 2015-ben és '16-ban is kijutottam a szumóvilágbajnokságra, ami hatalmas élmény volt. Az első vb-met Japánban rendezték, akkor az U18-as korcsoport Open kategóriájában indultam, és ötödik helyezést értem el. Ebben a kategóriában nincsenek súlycsoportok, én akkor 94 kiló körül lehettem, és nálam sokkal nehezebb és sokkal könnyebb birkózókkal is kiállhattam. Találkoztam egy 130 kilós észt, egy 70 kilós brazil és az utolsó mérkőzésemen egy hatalmas, 190 centis mongol birkózóval is. 

Arról nem is beszélve, hogy kiutazhattál a szumó őshazájába, Japánba! 

Így van, az a 2015-ös japán út - bár csak egy hétig tartott - örök emlék marad. A magyar csapatot egy egészen különleges idegenvezető fogadta Osaká-ban: Tóth Attila, azaz Masutoo! Akkor hírből már ismertük, de hatalmas élmény volt élőben is megismerkedni vele. A teljes vb idejére elkéredzkedett a Chiganoura istállóból, és csatlakozott hozzánk, hogy segítsen nekünk kiigazodni a számunkra teljesen ismeretlen városban és kultúrában. Borzasztó közvetlen és segítőkész volt, amellett, hogy ő kommunikált a helyiekkel, a bemelegítésünket is ő tartotta. 

De alkalmam volt arra is, hogy egy szobában legyek a dai-yokozunával, Hakuho-val is! A vb-aréna bejárati csarnokában állt egy asztal mellett, és beszélgetett valakivel. Mondtam az egyik csapattársamnak, akivel éppen együtt voltunk, hogy "Itt a lehetőség - nem lesz még egy ilyen alkalmunk arra, hogy lefotózkodjunk vele!" Úgy döntöttünk odamegyünk hozzá, erre rögtön ránk ugrott két alacsonyabb osztálybeli birkózó - nyilván Hakuho tsukebito-i, hogy nem mehetünk közelebb. Aztán később leültették egy székre, és akkor odamehettünk. Akkor készült ez a kép is. 

Még ülve is hatalmasnak látszott, és a tekintetéből hatalmas magabiztosság áradt. Tudta magáról, hogy egy élő legenda. 

Te mit csinálnál, ha az egyik világbajnokság után egy szumóistálló ajánlatot tenne neked, mint ahogy annak idején Masutoo-val történt? 

Sokat gondolkoztam rajta, és azt hiszem el tudnék fogadni egy ilyen ajánlatot, szívesen kimennék. Nyilván nagyon nehéz lenni itt hagyni mindent amit ismerek a világból, a családomat, a barátaimat, a szerelmemet (Bogi nem mellesleg szintén birkózik és szumózik!) ... A legjobb az lenne, ha mindent és mindenkit kivihetnék magammal. Persze ehhez először jó eredményekre, és egy esetleges felkérésre lesz szükség...   

Mennyire követed a profi szumót?

Kintamayama csatornáját nézem, és amióta ráakadtam a szumo.info-ra, onnan is csipegetek. A fiatal birkózók közül Arawashi-t és Ishiurá-t kedvelem. Persze Urá-t is figyelemmel követem, eszméletlenül tehetségesnek tartom, már akkor felfigyeltem rá, amikor 2013-ban a Világjátékokon volt egy gyönyörű megmozdulása egy orosz versenyző ellen - azóta sem láttam olyan dobást. Ráadásul azóta is nagyon hajlékony és mozgékony, annak ellenére, hogy több mint 50 kilót felszedett. A sérülése miatt viszont szerintem legalább fél évig ki kell majd szállnia a küzdelmekből... Ráadásul - mivel nagyon mélyen, alacsonyan szumózik - lehet hogy meg kell változtatnia a versenystílusát is. Kedvelem Goeido-t is, a tavaly szeptemberi tornán (amikor zensho yusho-t ért el) felfigyeltem a küzdőszellemére, nagyon eltökélten küzdött, és ez imponáló volt. Hakuho eredményei elképesztőek, de emberileg távol áll tőlem a stílusa. Gyakran azt látom rajta, hogy nem tiszteli az ellenfeleit - ilyen szempontból Harumafuji yokozuna sokkal közelebb áll hozzám. Az én versenystílusom talán az övére hasonlít a legjobban. 2016-ban a mongóliai vb-n sikerült is találkoznom vele! Az is hatalmas élmény volt...

Erik Harumafuji-val, és akkori edzőtársával, 2016-os U23- Európa-bajnok, Pap Arnolddal

Ki lesz a következő yokozuna?

Nem szívesen tippelném meg, de az biztos, hogy a mostani yokozuna-generáció 3-4 éven belül átadja a stafétát és visszavonul. 

Mennyire tölti ki az életedet a sport? Milyen gyakran jársz edzésre? 

Hetente öt birkózó- és két szumóedzésem van. 

Öt nap alatt 7 edzés!? Nem érzed megterhelőnek?

Segít, hogy a Budapesti Baptista Szakgimnázium sportosztályában lehetőségem nyílik arra, hogy egy-egy tesi, vagy osztályfőnöki óra helyett inkább elmenjek edzeni -  így azért némi szabadidőm mindig marad. Olyankor rajzolgatok, zenét hallgatok vagy az interneten böngészem a profik mérkőzéseit.

Nyilván vannak olyan napok, amikor elbizonytalanodom, hogy miért is csinálom, de otthon, a szobámban, jól látható helyre raktam az évek során megszerzett kupákat és érmeket, és amikor rájuk nézek, az nagyon sok erőt ad. A dobogón állni olyan felemelő érzés, hogy érdemes miatta elviselni a nehézségeket. 

Mikor lesz a következő verseny?

Október 19 és 23 között rendezik meg az idei Ifjúsági Európa-bajnokságot Varsóban. Én is a magyar csapattal tarthatok, olyan nagyreményű fiatalokkal együtt, mint Berregi Bernadett (aki tavaly Európa-bajnok lett), Iváncsics Babita (tavaly ezüstérmes) vagy Nedbalek Balázs, az edzőpartnerem, aki Masutoo édesapjánál, Tóth Jánosnál szumózik egyesületi szinten. Mindannyian nagyon keményen készültünk az EB-re, remélem ez az eredményeinken is meg fog látszani!