Miután elkészült, szombaton, egy nappal a Nagoya basho kezdete előtt dohyo-matsuri-t tartottak, azaz megszentelték a küzdőteret!

Folytatódik a dohyo építéséről szóló képriportunk. Lássuk, hogyan jutottak el a yobidashi-k a kész állapothoz, és mi lehet az a furcsa lyuk a dohyo közepén?

A már kész tawará-kat a vájatokba helyezik, kialakítva ezzel a 4 méter 55 centiméter átmérőjű küzdőteret

A kör négy pontján egy-egy tawarát egy nyommal kijjebb ásnak le - ez a hagyomány a szabadtéren megrendezett szumóesemények idejéből maradt meg: ezeken a pontokon folyt el az esővíz! 

Ennek a négy tawará-nak toku-dawara a neve, és ezek körül is gondosan elegyengetik, eldolgozzák az agyagot

Kiássák a dohyo négy oldalát szegélyező tawara-sor helyét...

... majd a vájatokba helyezik a rizsszárból font kötegeket

A négy sarokba négy, átlóban beásott tawara kerül

Kijelölik a vödör helyét, melyben a chikari-mizu-t, azaz az "Erő vizé"-t tartják...

... majd, elkezdik kibontani az agyagot, és...

... véglegesítik a mélyedést, ahova majd a vödör, azaz a mizu-oke kerül

Kijelölik a fumidawará-kat, azaz a fellépőket: 3-3 a keleti, déli és nyugati oldalon, és egy az északi oldalon, az oldalbíró, vagyis a shimpan számára

A vágatokba tawarát raknak...

... majd a lukakat kitömik agyaggal, és sörösüvegekkel finomra csiszolják (milyen kifinomult!), addig...

... míg el nem nyerik végleges formájukat!

A küzdőtér közepébe egy kis üres mélyedést vájnak...

ami majd a dohyo matsuri (azaz a dohyo megszentelése) során nyeri el jelentőségét

Magához a dohyo-hoz már alig nyúlnak ezután: majdnem kész!

A következő feladat a tsuriyane, azaz a küzdőtér feletti tető feldíszítése - a négy sarokban négy fusa (kötélből készült színes bojt) lóg, mely a négy évszakot szimbolizálja...

Délnyugaton a képen látható fehér az őszt, délkeleten a vörös a nyarat, északkeleten a zöld a tavaszt és északnyugaton a fekete a telet jelképezi - az ezeket körülölelő lila függöny (a mizuhikimaku) a felhők vándorlását és az évszakok változását idézi meg

Mind a négy oldalon közepére is felhelyeznek egy-egy kisebb kötelet (agimaki-t), amelyek az óramutató járásával megegyezően követik a sarkokban lévő fusá-k színeit...

... valamint megadják a lila mizuhikimaku függönyhöz hasonlító esését azzal, hogy az agimaki-kat az oldalak felezőpontjánál felkötik a tsuriyané-re

Ezután már csak felfestik a két shikiri-sen-t, azaz az egymástól 70 centire lévő, 6x90 cm hosszú kezdővonalakat, melyek mögött a birkózók guggolnak a meccsek elején...

... és ezzel a yobidashi-k munkája véget ért, ebben az állapotban adják át a küzdőteret aJapán Szumószövetség számára dohyo matsuri-ra, azaz felszentelésre.

A dohyo matsuri-n megjelentek a sanyaku birkózók (vagyis a yokozuná-k, ozeki-k, sekiwaké-k és komusubi-k) is...

... és a szertartás során a szumó vénei mögött, a második sorból figyelték a ceremóniát

A dohyo matsuri-t mindig hárman végzik: a tate-gyoji (azaz a vezető bíró, Shikimori Inosuke), egy makuuchi-kaku (maegashira birkózók közötti mérkőzéseket vezető bíró) és egy juryo-kaku (másodosztályú birkózók mérkőzéseit vezető bíró)

A szertartás egyik legfontosabb pillanata, amikor a már említett lyukba shizumemono-t, azaz szerencsét hozó dolgokat (tisztított rizst, torreya diót, tintahalat, tengeri moszatot, gesztenyét és sót ) raknak, majd az egészet nyakon öntik egy kis szakével, és betömik a tetejét agyaggal

Shikimori Inosuke két oldalán a japán közönségkedvenc Tagonoura-fiúk: balra Kisenosato yokozuna, jobbra pedig az új ozeki, Takayasu figyeli a ceremóniát.

A ceremónia végén a yobidashi-k ellepték Nagoya utcáit, és nagy hangzavart csapva hirdették a frissen megjelent másnapi torikumi-t, azaz az első nap mérkőzéseinek párosításait!